mint egy görög isten

ann* gépelte 16 May 2012-kor blog témában megjegyzés: 0

Egy biztos; nincs három legjobb barátnő. Kettő van, három nincs. Kettő még társaság, három már tömeg. Tehát miről is beszélek? Láttam V.-t suli után azzal a személlyel sétálgatni akit "rühell". Na, jahm. Ennyit arról, hogy sikerült kiszűrnöm a kétszínűeket. És emberek, nem is köszöntek egyiken sem, pedig anyámékkal voltam. Bezzeg ilyenkor meg nem nagy a pofájuk. Á, hagyjuk. Legalább L. annyira őszinte és bármit megtesz értem, hogy ez elnyomja a bennem lévő haragot irántuk. Tényleg, annyira jó barátnő. Megért és, ha sírok ő is sír velem, ha nevetek ő is nevet velem még, ha nem túl rózsás a kedve. Miért kellett ehhez tízezer év, hogy rájöjjek? Amúgy biztos jó lecke volt ez az élettől; ne ítélj el senkit elsőre, mert lehet, hogy az a személy megváltoztatja az egész életed. Na, mindegy. Ma igyekeztem nem M.Á.-ra nézni. Ez úgy sikerült is az első órámig. Haha! Ezt halljátok, megyünk suliba és a suli előtt találkoztam L.-lel. Nagyban örültem, és integettem majd kit láttam mögötte a zebrán? M.Á.-t! F*szomat beléd! - mondtam magamban. Na, mindegy L. is megpillantotta és futott hozzánk és sejtelmesen nézett. Én tudtam mit mond: Itt egy újabb alkalom. M.Á. épp a húgával jött, mint mindig és a szürke pulcsija volt rajta, amit egyszer úgy letépek róla, hogy olyat még nem látott. Haha! És mikor felértünk a bejárati ajtóhoz, M.Á.-val egyszerre akkor előre engedtem azt a senkit, aki előttem ment aztán én mentem, majd L. és M.Á. (meg persze a húga). L.-nek mondtam, hogy jól indul a reggel. Mindegy és sorakozó előtt hátra vonultunk az udvaron és a suli egyik sarka választott el minket M.Á.-éktól. L. éppen arra szökdelt (szó szerint) és meglátta M.Á.-t. Úgy elkezdett nevetni, hogy szerintem még az is megsejtette, aki nem tudta, hogy mi van köztünk. Mindegy, ez volt aztán semmi semmi és semmi, és az egyik szünetben a lépcsőhöz állva néztünk ki a fejünkből aztán hirtelen beleordított a fülembe L.: ÚRISTEN! TE JÓ ISTEN! (mindig ezt mondja akkor ha M.Á. néz) Én persze úgy tettem, mint aki nem érti mi van. Aztán elmagyarázta, hogy rengetegszer pillantott felém pár másodpercek alatt a szeme sarkából. Örültem persze, miért ne örültem volna, de ez az öröm elnyomott öröm volt. "Nem tud érdekelni" - mondtam. Aztán lementünk a büfébe utánuk, mert V. akart venni valamit amúgy is. M.Á. meg egyedül volt és L. volt olyan vadbarom, hogy ott hagyott egyedül M.Á.-val. Halkan baszd megoztam és hátat fordítottam M.Á.-nak. Érdekes volt, mert így a sík falat néztem. Aztán ő fel-alá járkált, mint aki stresszes vagy ilyesmi (minti mindig ha a közelemben van). Aztán M.Á. haverja jött és végül elmentek, és mi is. Pár tanórával később újra lementünk a büfébe és amikor éppen beszélgettünk olyanokról, hogy "akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet műtik" pont szembe jött velünk M.Á. és a haverja. L. hangosan köhögött és M.Á. pedig fél oldalával felém fordulva próbált elmenni mellettünk. Basszus de barom voltam! Olyan volt, mintha egy madzag húzott volna felé, bódítóan. És én meg nem engedtem neki utat, sőt direkt félre léptem, hogy hozzásimuljak. 0,0002 mm választott el minket a bőrünk érintkezésétől. L. úgy bámult rám, mintha megőrültem volna, de hülyén vigyorgott az eset után, én pedig a falhoz szorítottam és mindent kipréseltem belőle, hogy feltűnő voltam-e stb.stb. azt mondja: "hát azért..." bassza meg! Azután ma Szerda volt és ezt meg is ünnepeltük, hogy vártuk M.Á.-t az aulában, mert ilyenkor még visszamegy a suliba EGYEDÜL. Haha, hát gondolhatjátok. A múltkor azt kiáltottam utána, hogy "a k*** anyád!" ööö ikszdé. És most amikor a bejárati ajtó ablaküvegére pillantottam, azt hittem leszédülök a remegő lábaimról. M.Á. jött az esőben szürke pulcsijában, kapucnival a fején. Lazán sétált és ezzel pontosan azt érte el, hogy utána bámuljanak és, hogy szívinfarktust kapjak. Amint fel is jött a gangra vagy mit tudom én mi az, akkor én hirtelen hátat fordítottam és hadoválni kezdtem marhaságokat. Lélegzetem is elállt tőle. Aztán amikor megfordultam pont levette a kapucniját, de olyan szexin... XD soha, de soha életemben nem mondtam még ezt: senkinek nem áll jól ennyire a kapucni. Komolyan majdnem elaléltam. Ám ez még nem minden. Ez a bejegyzés nagyon hosszú lenne, úgyhogy két részre osztottam. Nemsokára azt is bepötyögöm. :) Csók:*

csak egy életünk van, nincs idő várni

ann* gépelte 15 May 2012-kor inspiráció témában megjegyzés: 0

Tulajdonképpen azért soroltam most ezt a bejegyzést az inspiráció kategóriába, mert az a célom vele, hogy tudatosan eljuttassak az embereknek egyfajta üzenetet. Itt most nem csak a szerelemről van szó. Megnéztem Demi Give Your Heart a Break c. dalának a dalszövegét alaposabban és felfogtam, amire eddig nem figyeltem. Régóta tervezem ezt mondani másoknak, de valahogy sosem sikerült kiböknöm. Talán nektek jobban megy. Aki elolvassa az megérti, aki meg nem az magára vessen. Kezdhetjük? Na, akkor oké, rajta. 'Gondolom neked is vannak szerettied és te is tudod, hogy senki sem él örökké és, hogy nincs két ugyan olyan pillanat. Például a nagymamád/papád vagy akár a szüleid sem élnek örökké (persze te sem) és ezért fontos, hogy segíts nekik minél többet, amennyit csak tudsz. Hidd el, meghálálják és tudtukra adod, hogy mindennél fontosabbak neked az életben. Mert a család az első!!! Nekem csak az egyik mamám él a nagyszüleim közül, meg a papám, akivel viszályok miatt nem beszélek, de miért rajtam kell csattanjon? Miért ne beszélhetnék én vele? Tehát a mamám sem örök életű, és ahogy öregszik és ez meg is látszik, egyre jobban adja a jelét. Például többször el kell magyarázni neki valamit, hogy megértse miről beszélünk vagy hangosabban kell beszélni hozzá. Sajnos sok sebet okoztam neki puszta tinédzserkori viselkedésem miatt. Na, de ez magyarázat lenne arra, hogy cserben hagyom? Gondoljatok bele, eltelik 10 év és talán már semmit sem lehet jóvá tenni. Apám sajnos úgymond drogfüggő (persze nem kokainozik vagy marihuána és társai), csak rengeteg alkholok, koffein, cigaretta (verje meg az Isten azt a sz*rt!) és ezek minden nap rengeteg mennyiségben. 5 éves korom óta próbálom elmagyarázni neki, hogy legalább értem tegye meg, ha saját magáért nem, de nem tágít. Akkor most mondjam, hogy ezek szerint ennyit érek neki? Senkire sem hallgatott, egyre csúnyábban beszél mostanában (nem a baszd meg, hanem Isten káromlások és egyéb szavakat, amiket még egy 18 évestől sem hallottam eddig). Nagyon aggódom érte. Értitek miről beszélek? A szerelem? Öt szót tanultam meg a szerelemből. Nem tudom igazándiból, hogy jóvá tehetném-e. Öt szó: Ha szereted, ne hagyd elmenni! Aztán még egy mondat megfogalmazódott bennem, amit szintén tanultam. Annyira fáj, hogy így végződött, de néha már belefáradok az egészbe. Tehát amit még megtanultam: A szeretet egy pillanat alatt gyűlöletté tud válni. De a gyűlölet nem válhat újra szeretetté többé. Lehet súlyos családi ok is, de legfőképpen a szerelmi ügyeket érinti. Ennyi lenne azt hiszem, tehát értsétek meg, az élet túl gyorsan elmegy, ahoz hogy várjunk valamire. Elkövettem ezt a hibát, hogy próbáltam a sorsra hagyatkozni. Remélem egyeseknek sikerült átmosnom az agyát, ha nem így gondolkodott. Egyébként a mai napom lightos volt. Elment, slussz-passz. Kerültem M.Á.-t és a tekintetét, valamint mondtam a Bff-jének, hogy beszéljünk valamikor arról a "tapintatlan" ügyről. Nem hiszem, hogy jövök még ma. Csók!:*

szűz anyám&&álmatlan éjszakám lesz

ann* gépelte 14 May 2012-kor blog témában megjegyzés: 0

Majonézes mustáros ketchupos sonkás szalonnás hagymás szendvics! M.Á. BFF-je eddig konkrétan mindig rámírt facebookon és köszönt suliban. Ma viszont a lényegre tért. Persze ehhez az úthoz én és nagyrészt daisy segített hozzá. Őrült költőkém!<3 Úgy konkrétan megkérdezte a srác, hogy ki miatt járok rózsaszín felhőkön. Váárjatok azért ezt meg kell örökíteni. Megkérdezte a pasas, hogy mizu, daisy meg megmutatta, hogy költői oldala is van. :) "csak az átlagos. gondolkodom, miközben rózsaszín felhők között jár a fejem." Azt hittem, hogy bepisilek a nevetéstől. Oké, ezt írtam a csávesznek. És kérdezte, hogy ki az áldozatom._. Haha! Daisy te idióta fogykoskám! "áá, csak egy átlagos diák, átlagos hétköznapokkal. pillantása elsuhan mellettem, levegőnek tekint. áhh, lényegtelen." Na itt már eltört a mécses és egészen rákvörös lett a fejem és hülyén röhögtem. És kérdezte, hogy "már megint ő?" Hmm... folyt egy ideig a húzás-halasztás mire csak rábökött a témára. Én meg konkrétan megmondtam neki, hogy szerintem ezt Tőle kéne megkérdeznie. (Mármint, hogy ő hogyan érez stb.) Aztán mondta, hogy nem tapintatlan. Nem értem, hogy hogyan értette. M.Á. tényleg szeretne engem és fáj neki, ha rólam van szó? Mást nem nagyon tudok elképzelni ehhez a szöveghez. Majd megkérdezem a csáveszt. :) Mindenképp! Aztán mondta, hogy békén hagy engem és megy. Elköszöntünk és ennyi. Daisy konkrétan a feléről lemaradt, de azért engem így utólag sokkolt, hogy "nem akar tapintatlan lenni". Mivel szembe? Hogy? Mi van? Azt hiszem ma is álmatlan éjszakám lesz, de nem bánom. Tökre elkapott az adrenalin. Mégis lenne jövője ennek a kapcsolatnak? Nem, nem nem nem! Engem nem érdekel M.Á. lezárom! Slussz passz! Az egész komplikált ügy, túl az, hogy foglalkozzak vele, mert bele fogok őrülni. Azért kíváncsi vagyok (még mindig) ennek a mondatnak az értelmére (csak, hogy "rejtélyesen" távozzak): "nem vagyok tapintatlan." Explicit.

one day i'll find someone new

ann* gépelte 14 May 2012-kor blog témában megjegyzés: 0

♪Sean Banan- Va Var Det Han Saade♪ "Valaki sír itt, a sűrű, hideg ködben.Talán én vagyok?" Azt hiszem elmondhatom, hogy életemben nem volt még ilyen rossz lelki állapotom. Legalábbis nem úgy, mint ma. Reggel arra keltem, hogy a szomszéd csávesz (aki mellesleg fb-n belájkolta a képemet : o és mindig mosolyog mikor meglát - 17 éves) éppen bevallja, hogy mennyire szerelmes belém én meg szó szerint elájultam akkor is. Akkor IS?! Na, ez egy későbbi sztori lesz. Tehát legyengültek a végtagjaim és a földre estem, mert hát a vállamat fogta és maga elé fordított. Amikor felkeltem nem kicsit estem extázisba. Nagyon jó barátok voltunk, most már csak úgy szomszédi kapcsolatban vagyunk. Néha ez a másik fél részéről volt már sokkal több is. Tehát reggel megláttam M.Á.-t, amint kimentem az udvarra sorakozni. Megint az a szürke pulcsi volt rajta, amit legszívesebben letépnék róla. L. (bff-em) mondogatta, hogy "Erre néz, erre néz! Nézz már rá, mert ide néz!!" Aztán semmi különös nem volt, amíg fel nem mentünk az emeletre és vártuk, hogy becsengessenek 1. órára. Aztán lett az, hogy M.Á. levette a pulcsiját. Khm, fekete póló volt rajta. Szó szerint elájultam. Beestem a szekrénybe és alig kaptam levegőt. Barátnőm kérdezte, hogy szóljon-e az o.főnöknek, mert nem hitte, hogy az a bajom, hogy szimplán megláttam M.Á.-t. Dehogynem! Egész végig őrá gondoltam és, ahogy elérkeztünk a 4. óra előtti szünethez, ahol békésen álldogálltunk L.-lel és V.-vel (ő is barátnőm) a lépcsőnél. Khm... Hát azt történt, hogy M.Á. kijött a termükből és nyír egyenesen rám nézett. És én is. Néztük egymást, majd másfelé néztem. Istenem, miért kell most ezt?!  Annyira szeretem! Abban a szünetben ez összesen kétszer történt meg. Úgy értem, nem csak rám pillantott, hanem a szemembe nézett. Remélem azt a részt már nem látta, amikor csillámpóniként ugráltam örömömben. Nos, az utolsó órám előtti szünetében L.-lel szintén a lépcsőhöz álltunk (most másik oldalra :3) és éppen én szenvedtem. Utcsó előtti órám infó volt, de annyira görcsölt a hasam, hogy levegőt is alig bírtam venni. Szólni akartam a tanárnak, de nem volt erőm ezért a székbe possadtam és vártam, hogy vagy észre veszi, vagy meg szenvedek tovább. Volt gyógyszerem, de ez nem olyan havi baj volt. És akkor amint leírtam, a szünetben szenvedtem, kínlódtam, minden bajom volt. Magamra terítettem a pulcsimat, mert fáztam, de az sem sokat segített. Láttam, hogy M.Á. pont engem nézett, hogy fázok, és ahogy láttam ő neki sem volt melege. A nézésétől már nem jöttem lázba, se zavarba. Megfejthetetlenül nézett, mint mindig. Szimplán már megszoktam. Aztán, ahogy vacogtam és a gyomromat fogtam, a görcstől (ami még mindig tart!) más elfoglaltságot találtam magamnak; elkezdtem sírni. Oké, ez mostanában mindennapos. Utolsó órámon R. mellém ült (örömömre -.-") és pofázott, de nem nagyon izgatott. És ugye mentünk a színházba. Szokás szerint M.Á. elkésett, de ne rohanjunk előre! Beültünk stb. és  a szélén ültem, mellettem 4 üres szék. Gondoltam, hogy az o.társaim mellé ülök bentebb. Felálltam és az ajtó felé néztem. Hát nem M.Á. bámult engem az ajtó mellett állva?! Lepillantottam és mentem tovább. Hát nem oda ült, ahol az előbb ültem csak a mellette lévő székre? BALFASZ! - mondtam magmnak hangosan. Hogy lehettem ilyen...?!?!?! Á, hagyjuk. Aztán telefonozott (szerintem még mindig az a '70-es évekbeli telefonja van, bár lehet áttért az érintőképernyősre), majd szóltak neki a csajok (évfolyamtársai) hogy üljön oda. Tőlem kb. 5-6 székre lehetett M.Á. Ő mondta, hogy neki jó ott is. Mire o.társam felszólalt, hogy M.Á. üljön mellém, mert úgyis üres hely van mellettem. Úgy hasba vágtam, hogy szerintem még most is érzi. Mindegy, M.Á. gondolom nem akarta, hogy az idióta balfék o.társam tovább szivassa ezzel ezért felállt és keresztülment a soron (és elment előttem is. felálltam, hogy elférjen, de nem ütött meg semmilyen melegség vagy varázs, amikor elhaladt előttem (persze HÁTTAL)) és az egyik szőke lány nevét kiáltotta, mintha egy Istennőhöz beszélne. Ez már felkavarta bennem az amúgy is felkavart vizet. Pár másodperccel később mondta évfolyamtársam, hogy üljek mellé. Mellette 3 székkel pedig M.Á. ült. Mondom már megyek is. Láttam, hogy miközben M.Á. beszélt a szeme sarkából többször is rám pillantott. (Apropó, L. mondta nekem, hogy M.Á. suliban a szeme sarkából nézett, amikor elment mellettem. Én ezzel most mit kezdjek?! ) Aztán, amin jót mosolyogtam, hogy M.Á. előre dőlt és én pont láttam, ő is engem és a szeme sarkából nézett közben engem, pedig csak "nagyon unta" az előadást. Mindegy, aztán egész jól kijöttek a szőke csajjal... Túl jól. Mikor véget ért az egész nagy szarság és kijöttünk a színházból láttam, hogy M.Á. a szőke csaj mellett sétál. Én meg majdnem ott bőgtem össze magam. Azt hittem, hogy együtt gyalogolnak haza (2km). Ott lőttem volna fejbe magam. Végül a csaj valahova elszublimált, én pedig szálltam fel a buszra, de M.Á. nem jött. Várta a kövi buszt. De hát ugyan ott lakunk szinte, akkor most miért?!... Mindegy. Hazajöttem és sírni akartam végül csak nem jöttek könnyek. Párat sikerült kipréselnem magamból, de nem jött több. Aztán anyum hazajött és bejelentette, hogy szerdán jönnek a kutyámért, mert anyám úgy döntött, hogy eladja. Magam elé bámultam és belenéztem a töri tankönyvembe és azon tűnődtem, hogy talán soha többé nem tudok sírni, elfogytak a könnyeim és maga az erőm is ahhoz, hogy sírni tudjak, vagy egyáltalán lélegezni. Úgy érzem már lelkem sem maradt. Nem fáj, hogy örökre elveszítettem mindent (imitt-amott még belémnyilal a fájdalom tüskéje, de nem érzem erősen), azt hiszem... már végleg nincsenek érzéseim. Végül úgy döntöttem; ha vége az életemnek, akkor legyen vége. Megfosztom magamtól mindazt, ami boldoggá tesz. Lemondtam a gitárról. Megmondom gitártanáromnak, hogy többé ne jöjjön, eladom a gitáromat és ennyi. Mim marad? M.Á. kilőve, kutyám kilőve, gitárom kilőve. Mim marad? Semmim!

ez nagyon beteg

ann* gépelte 13 May 2012-kor zene témában megjegyzés: 0

tala om för honom

ann* gépelte 13 May 2012-kor blog témában megjegyzés: 0

"Könnyfürdőben szépüljön égi lénye s haljon meg egy nagy szerelem regénye." Jaj ma már esküszöm, hogy több bejegyzést nem írok, de ez rettentő furcsa emberek! Úgy értem mi a ...?! Tegnap előtt (pénteken) rákötöttem a laptopomra a nagy hangszórókat, basszuskulcsot stb.stb. és azzal foglalkoztam. Megnyitottam a Windows Media Center-t és ott ugye véletlen lejátszásra volt állítva. Na, ugye mondanom sem kell, hogy nincsenek véletlenek. És ekkor miután pont azok a számok mentek le, amik M.Á.-hoz kötnek (még "mázli") elindult egy dal. Soha életemben nem hallottam szóval furcsán néztem a monitort. Spanyol (vagy Isten tudja milyen) nyelven volt. Gondoltam, hogy megnézem mit jelent a gugli fordítóba csak nem volt netem. Felírtam egy papírra a címét és tovább szorgoskodtam. Ma és most jutottam el odáig, hogy megnézzem mit jelent. Na, erre varrjatok gombot: mondd meg neki. Majdnem elkiáltottam magam és földhöz vágtam a laptopot, de nem mentem volna vele semmire úgyhogy lenyugtattam magam. Mondjam el neki?! Én nem tudom, hogy ki milyen vallású, de azt biztosan mindenki tudja, hogy nincsenek véletlenek. Én az ilyenekben hiszek és azt is tudom, hogy nem véletlenül azt a számot "kaptam". Amióta az M.Á. üggyel foglalkozok minden kis jelre oda figyelek. Arcok, gesztusok stb. Egy szóval minden. Még az időjárásra is. Tehát el kéne mondanom neki. De mit?! Jelenleg a szívem fájdalma erősebb attól, hogy tudjam most haragszok-e rá vagy nem. Baromság! Hogy haragudhatnék rá? Szeretem. De hiszen ez úgy is teljesen mindegy, mert utál (meglátásom szerint). Az egész egy nagy rakás... *** P.S.: Nahát, nahát mit hozott a kis tavaszi tündér? fejléc 01; fejléc 02; fejléc 03

egy kis inspiráció

ann* gépelte 13 May 2012-kor inspiráció témában megjegyzés: 0

Újból helóka! Egy kis inspirációhoz mit szóltok? Láttátok az új Sony Ericsson telefont? Na és a Blackberry-t a Vodafone reklámban? Mondtam már, hogy Vodafonosok leszünk?! A T-mobile szar. Puszi!* »tovább az inspirációs képekre

<< Older ( 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ) Newest >>